Nincs jó vagy rossz koleszterin, csak koleszterin van. Ahogy nincsen jó és rossz arany, bár az ékszerész az arany ötvözeteire rámondja, hogy jó vagy rossz arany, ugyanúgy a koleszterin is csak “ötvözeteiben” lehet jó vagy rossz formájú koleszterin.
Mivel a koleszterin zsír, víztaszító tulajdonságú, így a vizes alapú vérkeringésben nem tud oldódni, ezért speciális fehérjékkel ötvöződik. Ezt követően már alkalmas arra, hogy a vérkeringésben szállítható legyen. Ezeket a fehérje-zsír egységeket nevezték el sűrűségük alapján. Az egyszerűség kedvéért jó koleszterinnek nevezzük a HDL-t (az angol high density lipoprotein – nagy sűrűségű fehérje-zsír részecske rövidítése), amit a sejtek fel tudnak használni, mindössze 5%-nyi koleszterin tartalommal. Rossz koleszterinnek nevezzük az LDL-t (low density lipoprotein – alacsony sűrűségű fehérje-zsír részecske), ez már 10% koleszterint tartalmaz, amit a sejtek kevésbé, vagy csak átalakítás után tudnak felhasználni. Ha az átalakítás akadályozott, a koleszterin az érfalba kerül és megkezdődik az ateróma, zsír-daganatszerű plakk, majd kalcium lerakódásával az érelmeszesedés folyamata.
Az IDL (intermediate density lioprotein – köztes sűrűségű fehérje-zsír részecske), a VLDL (very low density lipoprotein – nagyon alacsony sűrűségű fehérje-zsír részecske) és a kilomikron elnevezésű, főleg trigliceridekben (egy másik vérzsír fajta) gazdag részecskék szintén a rossz koleszterin típusba tartoznak.