A D-vitaminról

Follow

A D-­vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szer­vezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrend­szerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egész­ségügyi probléma a civilizált világban.

A D-vitamin képződése

A D-­vitamin nem vitamin, nincs semmi köze a vitami­nokhoz, csupán orvostörténeti okokból nevezzük így. Valójában egy, a napfény hatására az emberi szervezet­ben kialakuló vagy a táplálékkal bekerülő előanyag, amiből számos lépésben aktiválódik az egyik legősibb szteránvázas (koleszterinhez hasonló alapszerkezetű) hormon.

A bőrben 7-­dehidrokoleszterinből a napfény UV-­B sugárzásának hatására D₃­elővitamin, majd D₃­-vitamin alakul ki. Habár a bőr D-­vitamin­képző kapacitása hatalmas – nyáron fürdő­ruhában történő napozáskor a bőr enyhe pirulását okozó napsugárzás hatására 10–20 000 NE D₃­-vita­mint képez –, pusztán napsugárzással D₃-vitamin­túlkínálat nem alakulhat ki. Ennek oka, hogy túl sok UV-­B sugárzás hatására az elővitaminból inaktív anya­gok képződnek és a bőr fokozódó pigment-tartalma gátolja a D₃-vitamin ­képzést. Fekete bőrű embereknek öt-­tízszer több napsugárzásra van szüksége ugyanannyi D₃-vitamin képzéséhez. A D₃­-vitamin ­képzése az élet­korral jelentősen csökken, ami részben magyarázza az idősekben mért gyakori hiányt. Tíz-­tizenöt perces, az arcot és a fedetlen végtagokat érő, nyári, nappali (10 és 15 óra közötti) UV­-B sugárzás körülbelül 1500– 3000 NE D₃­-vitamin képzéséhez elegendő. Sajnos, a reggeli és délutáni, a késő őszi, téli és kora tavaszi napsugárzás D₃­-vitamin ­képző hatása a mi égövünkön nagyságrendekkel kisebb. Fényvédő krémek vagy árnyékolás 97–99%-kal csökkenti a bőrben a D-vitamin képződését. A szoláriumok többsége által kibocsá­tott UV-­A sugárzás pedig nem alkalmas D₃­-vitamin kép­zésére (a legmodernebb szoláriumok már képesek biztosítani a vitamin-pótláshoz szükséges sugárzást).

A D₃­-vitamin ­ellátottság alapvetően nem étrendi kérdés. Az átlagos magyarországi étrend  kb. 2 mikrogrammot, azaz 80 NE-­et (Nemzetközi Egységet) biztosít, de más országokban is átlagosan 150 NE körül van a bevitel.

A D₃­-vitamin, vagy kolekalciferol – éppúgy, mint a növényi eredetű D₂­-vitamin, az ergokalciferol – aktiválódásának első lépcsőjeként a májban átalakul (hidroxilálódik, -OH egységet kap a 25. szénatomon). Ezt a lépcsőt több enzim is képes elvégezni, a reakció többszörösen túlbiztosított, ezért csak súlyos májbe­tegségben alakulhat ki a folyamat zavara. A 25(OH)D₃­-vitamin (kalcifediol) a D­-vitamin­kötő fehérjéhez kapcsolódva jut a keringésbe. Az aktív formává alakuláshoz szükséges 1. szénatomon történő hidroxiláció már zömében a vesében zajlik. Ennek működése szoros kontroll alatt áll. A kal­cium gátolja, a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon (PTH) növeli aktivitását. A vesében is jelen lévő speciális enzim a 25(OH)D₃­-vitamint a hatástalan 24,25 (OH)₂D₃­-má alakítja át, így védve a szervezetet a túl sok aktivált D-­vitamin kialaku­lásától. A vesében keletkező aktív hormon alapvetően a kalcium­ anyagcserében játszik szerepet.

Az utolsó lépés az. 1. szénatomon történő ­hidroxiláció sok más szövetben, például a bőrben, az emlőben, az immunsejtekben, a placentában, a szívizom, az erek és a vastagbél simaizomsejtjeiben is működik. Ezt az enzimatikus lépést azonban már más, az adott szövetre jellemző speciális tényezők, például gyulladásos hírvivő molekulák (citokinek) szabályozzák. A vesén kívül keletkező aktív D-­vi­tamin döntően helyi hormonális hatást fejt ki, a sejtosztódásra és ­differenciálódásra van hatással számos más funkció mellett.

A D-vitamin sorsa a szervezetben

Az 1,25(OH)₂D-­vitamin (kalcitriol) hatása részben a génállományunk befolyásolásán keresztül hat (genomikus), ami a gének 3–5%-­ának átíródását bizonyítottan érinti, részben nem genomikus hatás, ami a sejthártyán és a sejt belsejében elhelyezkedő D-­vitamin ­receptoro­kon (jelfogókon) keresztül érvényesül. A D-vitamint megkötő receptorok (Vitamin-D-Receptor; VDR) az egész szervezetben megtalálhatóak, így egyaránt jelen vannak a hormonális rendszerben, a mozgásszervekben, a nyelőcsőben, a gyomorban és a bélrendszerben, a szív- és érrendszerben, a vesében, az immunrendszerben, a légzőszervekben, a bőrben, a kötőszövetben, a központi idegrendszerben és az ivarszervekben is. Az alacsonyabb D-vitamin szintű embereknél a D-vitamin receptorok nem megfelelő felépítése akadályozhatja a vitamin hasznosulását. Az emberi sejtekben mintegy 30.000 gén található, melyből legalább 2.000-re van kihatása a D-vitaminnak. Ez az egyik fő oka annak, hogy a D-vitamin igen sok betegségre befolyással van.

Először felismert alapvető szerepe a szervezet kalcium anyagcseréjére gyakorolt hatás. A vér kalcium szintje szigorúan szabályozott: a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon (PTH) vezérli az egyensúly megtartását. Ha csökken a vér kalciumszintje, a parathormon elválasztás fokozódik. Ennek hatására a vese fokozza az aktív D-hormon előállítását, ezzel a vesékben és a bélben történő fokozott kalcium (és foszfor)  visszavételt. Ez az élettani mechanizmus magyarázza azt a tényt, hogy a nyugati civilizációk idősei miért szenvednek csontritkulásban annak ellenére, hogy a “természeti népekhez” képest a kalciumfogyasztásuk többszörös mértékű. A válasz egyszerű: alacsony a D-hormon szintjük!

A 25(OH)D₃ fél életideje (amíg mennyisége az eredeti felére csökken) a keringésben két–három hét, a szerve­zetben két–három hónap. Az aktív 1,25(OH)₂D₃, a D-hormon anyagcseréje gyors, fél életideje a keringésben néhány óra, a szervezetben 12 óra. Vagyis a D₃­-vitamin­ ellátottságot a D­vitamin­raktárként szolgáló 25(OH)D₃ tükrözi legjobban. A raktárként szolgáló molekula hosszú felezési ideje miatt a D-­vitamin pót­lása nemcsak napi adagolással oldható meg, hanem heti– havi adással is biztosítható. Az aktív forma adása – akik­nél erre van szükség – viszont napi adagolást igényel.

A szájon át bevitt D-­vitamin a vékonybélből szívódik fel. Felszívódásához epesavakat igényel, ezért epe- ­és májbetegségek károsíthatják a felszívódását.

A mérhető vérszinteket nemcsak a bőrben képződött és a kí­vülről bevitt D­vitamin mennyisége, hanem az is befolyásolja, hogyan oszlik el a szervezetben. A megoszlás szempontjából a legfontosabb “szervünk” a zsírszövet, mert míg a vér és az izmok mennyisége az emberek nagy részénél arányos a test nagyságával, a zsír­szövet mennyiségében extrém különbségek lehetnek. Elhízásban ezért is fokozott a D­-vitamin­ szükséglet. Ugyan­akkor a zsírszövetből fogyáskor felszabaduló D-­vitamin nem jelent reális túladagolási veszélyt.

A D-­vitamin túladagolás és mérgezés rendkívül ritka, legtöbbször ipari balesetben fordul elő. Az előhormonként viselkedő D­-vita­min bevitele esetében működnek azok a mechanizmu­sok, amelyek a túl sok D-­vitamin hatásának kivédésére alakultak ki a szervezetben. A bőrben a képződés csak eleinte arányos az elnyelt UV-­B sugárzás mennyiségé­vel, majd a képződés sebessége jelentősen lelassul. A vesében található inaktiváló enzim működése a D­-vitamin ­túlkínálattal arányosan fokozódik, hatástalan ve­gyületet létrehozva.

Az 1950-­es évek óta több ipari balesetben fordult elő súlyos D-­vitamin túladagolás. Ezek alapján felnőt­tekben a D-­vitamin mérgező, toxikus dózisát tartósan bevitt, napi 40 000 NE­-ben határozták meg. A biz­tonságossági dózis a jelenlegi ajánlások alapján napi 4000 NE hónapokon át, ez az adag biztosan nem jár szövődménnyel. A vér kalciumszintjét kórosan emelő adag 10 000 NE felett van.

Összefoglalva:

• A D-vitamin elsődleges forrása a bőrt érő napsugárzás, annak is az UV-B spektruma.
• A bőr D₃-vitamin képző kapacitása nagy, de bizonyos fénymennyiség felett már nem nő tovább.
• Magyarországon márciustól októberig naponta 15 perces, az arcot és a fedetlen végtagokat érintő, 10–15 óra közötti direkt napsugárzás szükséges a megfelelő D₃-vitamin képzéshez. A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakban a napsugárzás nem elegendő a szükséges mennyiségű D₃-vitamin termeléséhez.
• A szoláriumok többségének UV-A sugárzása nem alkalmas a D₃-vitamin képzésre (az újabb típusok már alkalmasak a megfelelő  típusú  sugárzás biztosítására)
• A táplálék kis D-vitamin tartalma miatt a D-vitamin ellátottság nem dietetikai kérdés.

• Az 1,25(OH)₂D₃, vagyis az aktivált D-vitamin (D-hormon) vesében kialakuló, keringésbe kerülő része a kalcium anyagcserében vesz részt. A szervezet számos más szövetében kialakuló D-hormon helyi hatásokon keresztül a sejtműködésre, a sejtek osztódására van hatással.
• A D-vitamin pótlására a D₃-vitamin előnyösebb, mint a D₂-vitamin (ergokalciferol).
• Hosszú felezési ideje miatt a D-vitamin pótlása nemcsak napi adagolással oldható meg, hanem heti–havi adással is biztosítható.
• A D-vitamin ellátottságot legjobban a  vér 25(OH)D-vitamin tükrözi.
• A túlsúly növeli a D-vitamin szükségletet.
• A máj- és epeúti betegségek fokozzák a D-vitaminhiány kockázatát.
• A D₃-vitamin mérgező, toxikus adagja hónapokon át adott, napi 10 000 NE felett van.
• A D₃-vitamin biztonságos adagja felnőtt emberben  (a jelenlegi ajánlások alapján) napi 4000 NE. 

Megbízható D-vitamin forrást keres? >>