FollowA preeclampsia a terhesség során fellépő, súlyos szövődmény, amely magas vérnyomással és a vizeletben megjelenő fehérjeürítéssel jár. Ez az állapot komoly veszélyt jelenthet mind az édesanya, mind a magzat egészségére, és a világ egyik vezető oka a terhességgel összefüggő halálozásnak. Ha nem kezelik, szövődményekhez, például szervi károsodásokhoz, koraszüléshez vagy akár anyai vagy magzati halálozáshoz vezethet.
A preeclampsiát és az eclampsiát már több, mint 2000 éve ismerjük. Kezdetben az eclampsiát terhességgel összefüggő görcsrohamként tartották számon. Ez az egyszerű megközelítés főként a legsúlyosabb és legnyilvánvalóbb klinikai tünetre, a görcsrohamokra összpontosított. Később a preeclampsiát hipertóniás és vesebetegségként kezdték értelmezni. Ez az irányváltás a magas vérnyomás és a proteinuria (fehérje a vizeletben) felismerésén alapult, amelyek a vesék érintettségére utaltak. Napjainkban a preeclampsiát terhesség-specifikus, sok szervet érintő gyulladásos rendellenességként értelmezzük. Ez a felfogás elismeri az állapot összetett természetét, amely nemcsak a veséket és a szív- és érrendszert érinti, hanem az immunrendszert, a placentát és más szervrendszereket is. Ma már szindrómaként tekintünk rá, amelyet rendellenes placenta beágyazódás és fejlődés, teljes szervezeti érbelhártya funkciózavar és fokozott gyulladásos válaszreakció jellemez.
Miért fontos a korai felismerés?
A preeclampsia már a terhesség első szakaszaiban elkezdődhet, de sok esetben csak később diagnosztizálják, amikor a tünetek már súlyosak. A korai felismerés azért létfontosságú, mert:
- Lehetővé teszi megelőző kezelések, például alacsony dózisú aszpirin vagy kalcium bevezetését, esetleg D-vitamin adagolását, amelyek csökkenthetik a súlyos vagy koraszüléssel járó preeclampsia kockázatát.
- Segíthet elkerülni a súlyos szövődményeket, például a magzat növekedési visszamaradását vagy az anyai szervkárosodást.
- Az édesanya és a magzat folyamatos megfigyelése révén időben el lehet végezni a szükséges beavatkozásokat.
Hogyan segíthet az arteriográfia?
Az arteriográfia egy modern, fájdalommentes vizsgálati módszer, amely a verőerek állapotát elemzi, és megméri az artériás stiffness-t, vagyis az artériák érfalmerevségét. Az artériás merevség fontos jelzője lehet az érrendszeri problémáknak, amely a preeclampsia kiváltó okainak egyike. Az arteriográfia ígéretes eszköz lehet a preeclampsia szűrésére, de jelenleg nem tartozik a rutin diagnosztikai eljárások közé.
A diagnosztikus algoritmusban az arteriográfia beillesztése segíthet:
- Korai rizikóbecslés: A preeclampsia egyik fő jellemzője az érbelhártya funkciózavara, amely az érfalak merevségének megváltozásában nyilvánul meg. Az arteriográfia képes ezeket a változásokat érzékelni. Olyan paramétereket vizsgál, mint a pulzushullám-terjedési sebesség (PWV) és az augmentációs index (AIx), amelyek az artériák rugalmasságát és az érrendszer állapotát jellemzik. A preeclampsiára hajlamos nők esetében ezek a paraméterek már korán eltéréseket mutathatnak. Az artériás stiffness már a terhesség korai szakaszában megemelkedhet a preeclampsiára hajlamos anyáknál, így a vizsgálat hozzájárulhat a magas kockázatú várandósok azonosításához.
- Személyre szabott megelőzés: Az arteriográfia eredményei alapján pontosabban meg lehet határozni, kiknek van szükségük intenzívebb monitorozásra vagy megelőző kezelésre. Már a terhesség első trimeszterében kimutathatja azokat az érelváltozásokat, amelyek később preeclampsiához vezethetnek. Ez különösen fontos a korai beavatkozás szempontjából, például kis dózisú aszpirin vagy calcium alkalmazásának időzítésében.
- Jobb előrejelzés: Az arteriográfia beépítése a meglévő diagnosztikus algoritmusokba (pl. vérnyomásmérés, vizelet fehérje vizsgálat, eclampsia kockázatértékelés, méhartéria Doppler-ultrahang, vér biokémiai paraméterek – pl. PAPP-A, PlGF)) javíthatja a preeclampsia előrejelzésének pontosságát.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy
a preeclampsia korai felismerése életmentő lehet az anya és a gyermek számára is. Az olyan modern vizsgálatok, mint az arteriográfia, új lehetőséget nyújtanak a meglévő diagnosztikai lehetőségek mellett az érrendszeri eltérések időben történő felismerésére, és segíthetnek a megfelelő megelőző stratégiák kialakításában. Ezek a tesztek segítenek azonosítani a magas kockázatú várandós eseteket, lehetővé téve a korai terápiás beavatkozásokat. Ezáltal csökkenthető a preeclampsia okozta anyai és magzati szövődmények előfordulása, és biztonságosabbá tehető a várandósság. Mindezek hangsúlyozzák a kiterjedt terhesgondozás és a kockázatfelmérés fontosságát az eredmények javítása érdekében.
