FollowAz influenza elleni harcban kétségtelenül a védőoltás felfedezése volt a legjelentősebb áttörés. Emellett mára kiderült, hogy a D vitaminnak – illetve annak hiányának – fontos szerepe van a légúti megbetegedések és az influenza kialakulásában.
Megelőzés No 1: védőoltás
Mikor Edward Jenner 1798-ban felfedezte a fekete himlő elleni védőoltással az aktív immunizáció, a vakcináció alapjait, egyúttal megteremtette a talaját egy mindmáig tartó vitának, ami a védőoltások körül zajlik. Már a fogantatás sem volt szeplőtlen, hiszen Jenner egy értelmi fogyatékos gyermeken tesztelte vakcinálási módszerét, amiért ma súlyos börtönbüntetést kapna. Erkölcsi felelősségén az sem változtatna, hogy második körben saját magán próbálta ki a szert, és ötlete végül is milliókat mentett meg. A fekete himlőt a kitartó oltási morállal sikerült lényegében kiirtani, ma már csak laboratóriumi körülmények között lelhető fel a kórokozó vírus.
Az influenza elleni védőoltás sem mentes a szakmai érvektől és ellenérvektől. Az összefüggést az influenza és a szívinfarktus között egy nagyszabású amerikai vizsgálat látszólag igazolta: közel 200.000 olyan, 65 év feletti férfit és nőt vizsgáltak, akik két influenzás szezonban is kaptak védőoltást. Kiderült, hogy beoltatlan kortársaikhoz képest ötödével kisebb valószínűséggel kerültek kórházba szívbetegség vagy szélütés miatt és fele akkora volt a kockázatuk, hogy bármilyen okból meghaljanak.
Meg kell jegyezni azonban, hogy a vírus jelenlétét bebizonyítani egyrészt nehéz, másrészt költséges. Ezért a puszta feltételezés, hogy az influenza nem más, mint az influenzavírus okozta betegség, elterjedt hiedelem lett, mely mind a mai napig erősen tartja magát.
Annak ellenére, hogy a hivatalos egyetemi orvoslás szerint az influenza oltás megakadályozza, vagy legalábbis enyhíti a betegség lefolyását és az oltásokat propagáló szervek, mint az ÁNTSZ és a WHO is ezen a véleményen vannak, számos, az oltás hatástalanságát igazolni látszó elemzés is napvilágot látott. Ha kritikusan megvizsgáljuk ezeket, kiderül, hogy jelenleg egyértelműen nem bizonyított, hogy az évente ajánlott oltás ténylegesen véd-e. Tudniillik azok az adatok, amik egyértelműen és vitathatatlanul bizonyítanák az oltások hatásosságát, egyelőre hiányoznak. Mertens professzor (a Robert Koch Intézet oltási bizottságának tagja) ezért javasolja, hogy vizsgálják meg a tényleges védettséget, ami eddig nem történt meg. Ugyanis az oltóanyaggyártóktól senki sem követeli meg a hatás (=védettség) bizonyítását. A regisztráló szervek megelégszenek az antitestek jelenlétének dokumentálásával. Azt viszont tudnunk kell, hogy az antitest léte nem jelenti automatikusan azt, hogy a beoltott személy védett; mint ahogy a gyakorlat is mutatja: lehetnek beoltottak magas antitest szinttel, akik ennek ellenére megbetegszenek, és léteznek nem beoltottak antitest nélkül, akik nem lesznek betegek.
Az elismert és független Cochrane Institute honlapján is számos cikk található dr. Tom Jeffersontól. Az egyikben így fogalmaz: „az influenza oltások szerény hatással vannak az influenzatünetek kialakulására és az elvesztett munkanapok számára. Nincs bizonyíték, hogy a komplikációk számát befolyásolták volna.”
Akkor most mi az igazság?
Rögtön le kell szögeznem, hogy általában a védőoltások rendszere szakmailag teljesen megalapozott, súlyos betegségektől védi meg az arra fogékony személyeket. Így van ez az influenza esetében is. Ismét ki kell emelnem a kulcs gondolatot: az arra fogékony személyek. Egy egészséges, a szervezetét nap mint nap érő fertőző támadásokra felkészült immunrendszerű egyén képes védőoltás nélkül is legyőzni a vírustámadást.
Hogyan készülhet fel hatékonyan? Ezt is megtudhatja az Influenza (4. rész) – Egyszerű módszerek a megelőzésre cikkből. Tovább a cikkre >>
Az idős, leromlott általános állapotú, krónikus betegségekben szenvedőknél viszont a megfelelő haszon-kockázat mérlegelés alapján a betegség okozta súlyos szövődmények elkerülése érdekében hasznos a védőoltás alkalmazása. A magyar egészségügyi kormányzat ezért javasolja, hogy a mellkasi vagy szívbetegségben szenvedők, valamint a 60 év felettiek minden évben oltassák be magukat influenza ellen. A magas veszélyeztetettségük miatt szintén oltást igénylő további csoportok a krónikus vesebetegek, a cukorbetegek valamint azok, akiknek az immunrendszere valamilyen okból meggyengült (például a rákbetegek) – bár ez utóbbi esetben a vakcina immunrendszer stimuláló hatása is gyengébb lehet.
A védőoltás elölt vagy inaktivált vírusokat vagy jellemző vírusrészleteket tartalmaz és arra készteti az immunrendszert, hogy antitesteket termeljen, amelyek a később érkező valódi fertőzéskor azonnal rendelkezésre állnak és az influenzavírushoz kötődve annak elszaporodását meggátolják. Mivel az influenza vírus változékony, több variánsa is létezik, ezért a védőoltás csak az ellen a törzs ellen hatékony, amire kifejlesztették. Természetesen az egészségügyi szakemberek folyamatosan figyelik az influenza jellemzőit és a legnagyobb valószínűséggel kialakuló típus ellen alakítják ki a védőoltást. Tudni kell, hogy a vakcina csak az adott influenza ellen véd, tehát a banális nátha és meghűlés nem kerülhető el a beadásával, hiszen a két betegség nem ugyanaz!
A vakcina nem okoz influenzát, a mellékhatások a következőek:
gyakori, de enyhe: fejfájás, izomfájdalom, ízületi fájdalom, láz, általános rossz közérzet, borzongás, fáradtság - helyi reakciók: bőrpír, duzzanat, fájdalom, véraláfutás, a szövetek megkeményedése az injekció beadásának helye körül. Ezek a reakciók általában 1-2 nap alatt kezelés nélkül elmúlnak.
ritka, de súlyos: allergiás reakciók, melyek ritkán, sürgős orvosi beavatkozást igénylő keringés-összeomláshoz vezethetnek. További allergiás jelenségek, melyek nagyon ritkán duzzanat formájában jelentkeznek, ezek legkifejezettebben a fejet és a nyakat, köztük az arcot, az ajkakat, a nyelvet, a torkot vagy a test bármely részét érintik.
Az egész testre kiterjedő bőrreakciók, például bőrviszketés, csalánkiütés, és nagyon ritkán átmeneti veseproblémákat eredményező érgyulladás szintén előfordulhatnak.
Fájdalom az idegpályák lefutása mentén, a tapintás-, a fájdalom- és a hőérzékelés zavarai, lázzal kísért görcsrohamok, zavartsághoz, a végtagok zsibbadásához, fájdalmához és gyengeségéhez, egyensúlyzavarhoz, reflexkieséshez, a test teljes vagy részleges bénulásához vezető neurológiai betegségek (agyvelőgyulladás, ideggyulladás, Guillain-Barré szindróma) előfordulása szintén nagyon ritka, de ismert jelenség.
A vérben a vérlemezkék számának átmeneti csökkenése, amely kiterjedt véraláfutásokkal vagy vérzésekkel járhat; a nyaki, a hónalji, illetve a lágyéki nyirokcsomók átmeneti duzzanata előfordulhat.
Mivel a gyengített vírusokat tojásokban tenyésztik, nem adható be az oltás olyan személyeknek, akik allergiásak a tojásfehérjékre. Lázas betegek szintén nem kaphatják meg a vakcinát.
Összefoglalva: A védőoltás várható haszna és a lehetséges mellékhatások ismeretében kell mindig egyénre szabottan dönteni annak alkalmazási javaslatáról.
Megelőzés No 2: D-vitamin
Nemzetközi orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy a D-vitamin jótékony hatással van az emberi sejtek, csontok és szervek egészségére, és szerepet játszik az autoimmun- és bőrbetegségek, valamint több fertőző betegség (pl. tuberculosis, influenza) kialakulásának megelőzésében. A szervezetben lévő D-vitamin-mennyiség 90%-a a bőrben képződik az UV-B sugárzás hatására.
Miért télen van influenza? (Szendi Gábor gondolataiból)
Hope-Simpson szerint az influenza kitörése szoros kapcsolatban van az UV sugárzás lecsökkenésével, hiszen a 30. szélességi fok fölött mindig télen tör ki, amikor a legrövidebbek a nappalok, ill. a trópusokon mindig esős évszakban (Hope-Simpson, 1981). Hope-Simpson elmélete nem volt népszerű, mert a virológusok és epidemiológusok ragaszkodnak a kizárólagos személyről személyre terjedés elméletéhez, ill. a madarak és sertések szerepéhez a vírustípusok “kitenyésztésében”. A két teória azonban nem mond feltételen egymásnak ellent, hiszen az influenza származhat sertésközvetítéssel a madaraktól, azonban a lappangó vírus elmélet jobban magyarázza a járványok visszatérő jellegét. Az elmélet egészen napjainkig halott teória volt, mígnem John Cannell, a D-vitamin tanács elnöke 2005-ben meg nem tapasztalta a kórházban, ahol dolgozott, hogy a járvány csak az ő pácienseit kerülte el, akik folyamatosan nagy adag D-vitamin pótlásban részesültek. E megfigyelésből született meg az influenza D-vitamin elmélete. Ez teljes mértékben összhangban van Hope-Simpson elméletével. Eszerint a szezonális UV sugárzás erejének lecsökkenése ősszel véget vet a népességben a D-vitamin szintézisnek, és ettől kezdve a népességben folyamatosan csökken a D-vitaminszint. Amikor a tél folyamán ez egy kritikus szint alá csökken, akkor tör ki az influenzajárvány (Cannell és mtsi., 2008). A trópusokon az esős évszak alatt az itt élőkben ugyancsak lecsökken a D-vitaminszint. A D-vitamin valójában egy hormon, amely fontos szerepet játszik az immunfolyamatokban is, s alacsony szintje csökkenti a veleszületett immunitás részeként működő mikrobaellenes fehérjerendszer működését.
Az influenza a teória szerint a D-vitamin bizonyos hiányában jelenik meg, illetve azok a személyek fognak elsősorban megfertőződni, akikben alacsony a járvány idején a D-vitamin szint. Mivel a hivatalos napi ajánlott adag arra is kevés, hogy télen szinten tartsa a nyáron megszerzett D-vitaminszintet, a lakosság gyakorlatilag a nyáron napozással megszerzett D-vitaminját éli fel az őszi téli hónapokban.
Adit Ginde és munkatársai 2009-es vizsgálatukban 18 883 személy vérében a D-vitamin aktív formájának szintjét vetették össze a felső légúti megbetegedések előfordulásával. Eredményeik szerint egyértelműen fordított kapcsolat állt fenn a D-vitamin szint és a felső légúti megbetegedések közt. Minél alacsonyabb volt a D-vitamin szintje, annál gyakoribb volt a légúti megbetegedés. Az összefüggés asztmás egyéneknél még erősebb volt. A legalacsonyabb vérszintűeknek 55%-al gyakrabban volt légúti betegségük, mint a magas D-vitaminszintűeknek (Ginde és mtsi., 2009). Megjegyzendő, hogy a vizsgálatban az egészséges mértéknek a 30 ng/ml szintet tekintették, de valójában az optimális szintet más kutatók a 70 ng/ml-ben határozzák meg.
Melissa Li-Ng és John Aloia egy vizsgálatuk melléktermékeként figyeltek fel arra, hogy a csontritkulásra napi 800 NE D-vitamint szedő nők körében jelentősen lecsökkent, a 2000 NE-t szedő nők körében pedig gyakorlatilag megszűntek a fertőző légúti, így az influenzás megbetegedések is (Aloia és Li-Ng, 2007).
Cannell a szakirodalmi és személyes tapasztalatai alapján influenzajárványban felnőtteknek napi 5000 NE-t, gyerekeknek 13 testsúly kilogrammonként 1000 NE D-vitamint pótlást javasol. A D-vitamin általános védelmet jelenthet az influenza és influenzaszerű megbetegedésekkel szemben. Jelenleg Magyarországon a D-vitamint hivatalosan receptre lehet beszerezni. Emellett táplálékkiegészítő termékek formájában is hozzáférhető. A biztonságos dózis felső határának a napi 4000 NE adagot állapították meg (Takács és mtsai, 2012)
Nincs a köztudatban, hogy manapság világméretű problémává vált a D-vitamin hiány, mivel a modern társadalmakban élő emberek életstílusa megváltozott. Reggel autóval megyünk dolgozni, a munkahelyünk belső térben van, és este szintén autóval megyünk haza, kevesebbet tartózkodunk a napon, bőrünket UV-szűrős napfényvédővel kenjük. Több rákkutató arra hívja fel a figyelmünket, hogy ez nem jó az egészségünknek.
“Becslések szerint, mintegy 1 milliárd ember szenved világszerte D-vitamin hiányban vagy elégtelenségben. Néhány tanulmány szerint az Egyesült Államok és Európa idős korú lakosságának 40-100 % esetében áll fenn D-vitamin hiány. A változó koron túl lévő nőknek több, mint 50%-a szed gyógyszert csontritkulásra a D-vitamin alacsony szintje miatt.”
Gyerekek és a fiatal felnőttek esetében is magas a rizikója a D-vitamin hiány kialakulásának. Európában, ahol csak nagyon kevés ételt látnak el plusz D-vitaminnal, a gyerekek és a felnőttek esetében is különösen nagy a kockázat.
Az egyenlítőhöz közel lakó emberek – akiket napfényvédő nélkül ér a nap fénye – D-vitamin szintje nagyon magas, 30 ng/ml feletti. Azonban még a legnaposabb területeken is általános a D-vitamin hiány, mivel a bőrt egyre inkább védik a naptól (öltözködési szokások). Tanulmányok szerint a gyerekek és a felnőttek 30-50 %-a esetében volt a D-vitamin szintje 20 ng/ml alatt.
Forrás: The New England Journal of Medicine, Dr. Michael Hollick (2007)
Adódik a kérdés: hogyan pótoljuk a hiányzó D-vitamint?
Az első lehetőség a rendszeres, szájon át történő D-vitamin bevitel. Megelőzésként a kora őszi időszaktól kezdve a veszélyeztetett egyének szedjenek D-vitamint, lehetőleg magas dózisban: 1-3 ezer egységet naponta. Ez nemcsak olcsóbb, de a legfrissebb kutatások szerint nyolcszor hatásosabb, mint az influenza elleni oltás! D-vitamin étrend-kiegészítők szedése jó ötlet, kifejezetten télen, de ez a kényelmesebb módja a D-vitaminhoz jutásnak.
Ne feledkezzünk meg a természetes vitamin termelés módjáról sem. Mivel a D-vitamin az UV-B fény hatására a bőrünkben termelődik, a kontrollált, mértékletes nyári napozás és a téli szolárium-használat kézenfekvő megoldás. Fontos megemlíteni, hogy a döntően UV-A sugarakat tartalmazó szolárium a D-vitamin pótlására emiatt csak korlátozottan alkalmas, de mégis a természetest utánzó eljárás. Az új euronorm 0.3W/m2 szabályzásnak megfelelő modern szoláriumok biztonsággal alkalmazhatóak, heti 1 alkalommal, alkalmanként maximum 15 perc időtartammal elvileg megfelelő szinten tartható a szervezet D-vitamin szintje. Figyelnie kell a fokozatosságra és a legfontosabb, hogy a bőrnek sosem szabad megégnie! A szoláriumok közül csak a legmodernebb csövekkel rendelkezők képesek a D-vitamin-pótlásra, az elavultabbak kifejezetten károsak.
„A téli hónapokban jelentősen csökken a D-vitamin szintje, mivel a napfényben ilyenkor túlságosan kevés az ultraibolya sugár ahhoz, hogy az emberi bőrt D-vitamin termelésére serkentse. Ha ebben az időszakban szoláriumozunk, ezzel kiküszöbölhetjük a napfény hiányának káros hatását, és egyensúlyban tarthatjuk D-vitamin-szintünket” – nyilatkozta Johan Moan az Oslo University (Osloi Egyetem) professzora. Azonban újabb vélemények alapján a heti egy szoláriumozást is ajánlott lenne kiegészíteni szájon át bevett D-vitaminnal.
Az emberi szervezet kiegyensúlyozott D-vitamin-szintjének folyamatos fenntartása érdekében a szoláriumokat különösen télen kell használni – ez az ajánlás a Johan Moan vezetésével dolgozó kutatócsoporttól származik, amelynek vizsgálati eredményei a Photochemistry and Photobiology nevű szaklapban megjelent tanulmányban olvashatók.
A magyarok több mint kétharmada szenved D-vitamin-hiányban tél végére. Ez komoly veszélyforrás, mert a D-vitamin a szervezet egyik legfontosabb hormonjának a D-hormonnak az elő anyaga.
A D-vitamin-hiány egy civilizációs megbetegedés. Oka a megfelelő mennyiségű UV-B sugárzás hiánya. Ezt jórészt a modern életforma, de a naptól való félelem is magyarázza, ráadásul télen a beeső napsugárzás olyan kevés UV-B sugárzást tartalmaz, hogy az nem elegendő D-vitamin-képzésre. A D-vitamin-hiány megszüntetése nem étrendi kérdés. A magyar étrend a szükséges mennyiség kevesebb, mint 5%-át tartalmazza. A D-vitamin-hiány megelőzésére, kezelésére újabb és újabb irányelvek jelennek meg. Magyarországon tizennégy orvos társaság összefogásával 2012. áprilásában közzétett közös állásfoglalás született, ami a veszélyeztetett csoportok mellett a szükséges D-vitamin-pótlás mennyiségére is iránymutatást ad korcsoportok szerint.
Pótolja D-vitamin igényét már most! Megrendeléséhez e-könyvvel ajándékozzuk meg >>
Megelőzés No 3: egyszerű módszerek
A közfelfogás szerint az influenza közvetlen vagy közvetett érintkezéssel és levegőn át terjed (Bridges és mtsi., 2003). Erre elegendő megfigyeléses adat áll rendelkezésre. Ezek kétségtelenül bizonyítják, hogy az influenza terjed ezen a módon, azonban erősen kétséges, hogy ez magyarázni képes az országos és világméretű járványok kitörését és több helyen való egyidejű megjelenését. Már történeti feljegyzésekben is fel-felbukkan az a megfigyelés, hogy az influenza nem feltétlen személyről személyre terjed, hanem “egyszerre” tör ki (Hope-Simpson, 1985). Hope-Simpson 8 éven át figyelt családokat, és ezek 70%-ában csak egy családtag fertőződött meg, s a betegség nem adódott át a többi családtagra (Hope-Simpson, 1979). Más vizsgálatban az 1957-es Ázsiai influenzajárvány idején 60 családot követve az egyik családtag megbetegedését nem követte a “családi járvány” kitörése (Jordan és mtsi., 1958). Mindezek mellett a részben közvetlen terjedés módja elfogadható tény. A lappangási idő néhány óra vagy 1-2 nap között van.
Ha ezt elfogadjuk, értelemszerűen adódik a gondolat, hogy saját magunk védelme érdekében a közvetlen terjedést hogyan tudjuk megakadályozni (hiszen a világméretű, vélhetően nem csak közvetlen terjedésű járványokkal szemben mi magunk nem tehetünk érdemben semmit). Hát akkor mit tehetünk magunkért és a környezetünkért?
További hatékony megelőzési lehetőséget talál a sorozat bejező részében: Influenza (4. rész) – Egyszerű módszerek a megelőzésre >>
